AZ EMBERI HALLÁS

Hallásunknak köszönhetően rengeteg olyan információhoz jutunk nap mint nap, ami elengedhetetlen számunkra. A hallás segítségével képesek vagyunk kapcsolatokat teremteni és tájékozódni a világban. Valamennyi hang – legyen az például egy beszélgető partnerünkké – rezgések által mozgásba hozza a levegőt. 

A HALLÁS FOLYAMATA

A hallásproblémák megértéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük az emberi fület és a hallás működését. Ebben a rövid leírásban egyszerűen és lényegretörően bemutatjuk, hogy hogyan lesz a hangokból hallás.

A fülkagyló, akárcsak egy tölcsér összegyűjti a hanghullámokat, majd a hallójárat felé tereli. Ennek végén helyezkedik el a dobhártya, amit a hozzácsapódott hangok megrezegtetnek. A dobhártyának ezt a rezgését a hallócsontocskák továbbítják a csigáig. Majd ez a mechanikus folyamat juttatja el a hangot a belső fülig. A belső fülben kezdődik el az idegi hallás érzékelése és a hallottak megértése.

A BELSŐ FÜL

A belső fül cseresznyemag nagyságú és csigaház alakú szerv. Rendkívül összetett a felépítése és a működése, ugyanis képes a túl halk, túl hangos és a kellemes hangmagasságok egyidejű érzékelésére. Így ennek a szervünknek köszönhetően hallhatjuk egyszerre az utcán sétálva a beszélgető partnerünk élménybeszámolóját a hétvégéről, a táskánk legmélyén megbújó telefonunk csengését és a közben mellettünk elhaladó járművek motorzaját. A csigában alakul át a hanghullám elektromos impulzussá, amit aztán az agy fel bír dolgozni.

Az agy „hallásérzetté” dolgozza fel a fülön és belsőfülön át kapott elektromos jeleket. Ezt már a születés pillanatától kezdve tanuljuk, gyakorlatilag a “halló izmainkat” erősítjük. Az agyunknak fel kell tudnia dolgozni ezeket az elektromos jeleket, amihez elengedhetetlen a hallás folyamatos gyakorlása. Pontosan emiatt okozhat problémát az, ha valaki hallássérültként nem hordja a hallókészülékét – az agy szépen lassan “elfelejti” feldolgozni a hangokat és egy idő után csak zajnak fogja hallani akár a zenét is.

Mit hallunk? Azt mondhatjuk, hogy a felnőttek esetében átlagosan a hang maximális észlelhető rezgéstartománya 20 és 20 000 hertz között van. Ami ezen kívül esik azt nem halljuk. Ezen belül is a legérzékenyebb rezgéstartomány, amit a beszéd során is érzékelünk, 300 és 3000 Hz közé tehető.

Hangerősséget decibelekben mérjük. Az emberek 0 és 140 decibel között hallják a hangokat. A hangerősség biztonságos tartománya számunkra 30 és 80 decibel között van. 30 decibelen suttogunk, 60 decibelen normál hangerőn beszélgetünk. Az autók zaja 80 decibellel már a biztonságos zóna felső határát súrolja. Az e fölötti tartományba eső hanghatások esetében már védenünk kell a füleinket, ugyanis a 85 és 110 decibel közti érték már veszélyesnek számít. Ebbe a kategóriába esik például a mentő szirénájának hangja vagy a helikopter zaja. A 120 decibelnél erősebb hang ártalmas és fájdalmat, maradandó halláskárosodást vagy akár hallásvesztést is okozhat.