Mi a hallásvesztés?

Az érintettek minden nyilvánvaló külső ok nélkül, hirtelen fellépő halláscsökkenéstől szenvednek. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor a nagyothallás egyik fajtájáról van szó. A hangok hirtelen már nem alakulnak át a fülben az agy számára értelmezhető idegi impulzusokká, mint az ép hallás esetében.

A tünetek gyakran csak az egyik fülön jelentkeznek, és nem járnak fájdalommal. A hallásveszteség lehet olyan csekély mértékű, hogy az érintett észre sem veszi. De akár olyan nagyfokú is lehet, hogy teljes siketséget eredményez. Az akut hallásveszteség bárkinél felléphet.

Honnan lehet felismerni a hallásvesztést?

Vannak olyan jellemző tünetek, amelyek alapján felismerhető a hallásvesztés. Egyik pillanatról a másikra jelentkező nagyothallás vagy „téves“ hangérzékelés lép fel. Az ember csak az egyik fülén hallja a környezetét, vagy éppen mindkét fülén, de halkabban. A hangok és a zene hirtelen másképp vagy szokatlanul hangzanak. Mindennek olyan hangja lesz, mintha az embert vattába csomagolták volna. Az is előfordulhat, hogy az ember hirtelen duplán hallja a hangokat.

Esetleg már nem tudja egyértelműen megmondani, hogy melyik irányból érkezik a hang. A hallásvesztésben szenvedők gyakran fátyolos érzésre panaszkodnak a fülkagyló tájékán, vagy nyomást éreznek a fülükben. Olykor fülzajok, például fülzúgás is fellép. Ritkább esetben a hallásveszteséget szédülés is kíséri.